Ideális

Nem tudok elképzelni, így iskola előtt pár nappal, szombat kora estémre; jobb programot, mint egy kiadós szundítás a Naked Kitchen betétdalaira.
Nem is emlékszem ki kérdezte a héten, hogy mit tervezek utolsó napokra, elmegyek-e barátaimmal bulizni, hogy még utoljára kitomboljam magam?
Nem vágyom ilyesmire. Számomra az itthon ülés is legalább annyira kellemes elfoglaltság, mint a barátaimmal tölteni egy napot. Nincs is annál jobb, mint ilyen melankolikus zenére, a vastag takaró alatt nyitott ablaknál, a szél hátán érkezett ázott gesztenye illatot élvezni, ami szépen lassan álomba ringat.
Most nem sokkal blogolás előtt ébredtem. Mmmmm jót szundítottam, már meg is fürödtem, és éppen egy újabb csodás film után kutatok, ami kiegészítheti az idei utolsó nyári szombatestém tökéletességét.
A Tree of Heaven után, a The Naked Kitchen valóságos felüdülés volt. Az első három rész alatt még komolyan úgy éreztem, hogy a Tree of Heaven is az egyik nagy kedvencem lesz. De aztán jött hét kínkeservesen unalmas, vontatott, túl sok drámával és hisztivel átitatott rész, és mindez engem teljesen kikészített! Alapjában véve a karaktereket kedveltem, csak a forgatókönyv volt rémes, de erről nem ők tehetnek…
De, végül visszanyertem a doramákban a bizalmamat mikor ráakadtam a Naked Kitchen-re. Mikor megláttam, hogy romantikus komédia, ráadásul Shin Min Ah játszik benne, két szemrevaló hímnemű egyeddel, tudtam, rossz már nem lehet. Nem is volt! Sőőőőőt! :)
Linkelik is egy kis ízelítőt a filmből, és Ju Ji Hun oppa dalát is, amit a filmben énekel. :)

Ju Ji Hun – The only thing I know is love

.mp3 letöltés

The Naked Kitchen

(katt)

Otthon! édes otthon

„Hosszú” idő után ismét a négy fal között töltöm el mindennapjaim.

Vasárnap délelőtt értem haza, és nem mulasztottam el megérinteni az előszoba sarkát, átölelni az ajtófélfámat, és csókot lehelni a hideg fémre. Megszokott rituáléim egyike, amit az otthontól való hosszú távolléteim eredményeztek.

Alváshiánytól megviselten estem a szobámba, ami akár egy harmadik világháború helyszíne is lehetett volna; a ruhák és a por ádáz csatája a padlóval és a polcokkal, kegyetlen harc folyt minden egyes szabad felületért.

A szerda estémet Zsoltival töltöttem a város utcáin bolyogva. A várban kezdtünk, mert újra látnom kellett a városom, az éjjeli köntösébe bújva. Igazán jól áll neki meg kell hagyni.

Miután végeztem az ámulással, és bámulással, már éjfél elmúltával felkerekedtünk, hogy gyógyírt keressünk nyavalyánkra. Én torokgyulladástól szenvedtem, Zsolti megfázástól. Közös elhatározás alapján, róttuk a város utcáit, hogy fagylaltot találjunk, egy eldugott bárban, vagy étteremben. Nem jártunk sok szerencsével, mert balszerencsénkre a legtöbb hely már zárva volt. Végül mégis sikerült a Liszt Ferenc téren elfogyasztanunk, a fagyi porciónkat. Mivel kanalat elfelejtettek nekünk adni, először szorultam rá, hogy a Villámmal fogyasszuk el a gyógyszerünk.

Imádom ezt a teret. Először késő télen vetődtem erre; Kitti, és Áron társaságában fagyoskodtam itt. Azt pedig tudni kell, hogy ahol a hideg ilyen sokáig becézgeti a reszkető tagjaimat, az nem csak kellemes érzéssel tölt el, de emlékezetes is marad számomra.

Mindezek után, szinte egyszerre jutott eszünkbe az a Gyros-os ahol tavaly nyáron ettünk, és azonnal célba is vettük a helyet.

Lassan az este vége felé érkeztünk, így a vacsorát már útban „hazafelé” ettük meg.

Nincs is jobb egy ilyen hosszú sétálás után, mint elheveredni a földön egy kispárnát ölelve, a köhögés, és torokkaparás gyötrő társaságában álomra hajtani a fejünket.

A csütörtök délelőttömet a süteménysütés töltötte ki.

Grill partira voltam hivatalos, ki tudja, hogy augusztus huszadika miatt, vagy egyéb okokból kifolyólag, de Vikiékkel töltöttem a napot. Szűk körű kellemes társaság verődött össze Tomi szüleinek házában. Kevés pancsolás és alvás után, újabb pancsolás következett, de már nagyobb távlatokban. Röviden; sikerült örvényt keltenie három embernek.

Miután mindenki kifejtette, mennyire, ellenzi a huszadikai tűzijáték felhajtást, nyakunkba vettük a lábunkat, hogy visszaverekedjük magunkat a városba.

Gabi és Viki társaságában Ricsinél kötöttem ki, ahol fárasztó humorral megáldott kínai filmet, és tucat termék amerikai tánci alkotást néztünk.

Aznap este már Mike-ot ölelve tudtam aludni.

Péntek délutánra terveztem a hazaérkezésemet, mert nem akartam lemaradni a Csillagkapu délutáni ismétléséről. A Férfi Fán Terem nem volt, mert ünnepi programmódosítás miatt, csütörtök péntek nem adtak új részt.

Zsolti rossz szokásához híven Csillagkapu nézés közben hívott, hogy menjek az aznapi AnimeCon-ra. Egészen addig tiltakoztam, míg le nem tettem a telefont. Becsukása után rögtön megjött a kedvem, ezért értesítettem Rukát, hogy legyen oly kedves és kísérjen el.

Az idei AnimeCon különleges meglepetésként három napos volt a szokásos kettő helyett, mert a már évek óta tervezett „japán ünnepnapot” is beszervezték végre. Talán, ha nem tervezik ilyen sokáig, még engem is lázba tudott volna hozni.

Kimonó próba, könyv, étel és kacat vásár, papírsárkány készítés, GO, filmvetítések, és Nakagawa Karin Koto művésznő koncertje…

Minek próbáljak kimonót, ha lóg egy Yukata a szobámban, amit még Mayától kaptam ajándékba, mikor hazautazott. Könyvet költségmentesen is tudok kölcsönözni a könyvtárból, japán ételt bármikor tudok enni, és kacatokat az év minden napján be tudok szerezni. Papírsárkány készítés godolata nem vonz. GO készletem nekem is van itthon. Nakagawa Karin koncertjét pedig már meghallgattam az alapítványnál kétszer, és beszélgettem is vele személyesen. De, azért harmadszorra is tetszett, és mikor üdvözölni mentünk a művésznőt, ő már felismert minket, és újra lenyűgözött a tündéri bája.

Így az egyetlen program, ami a koncerten kívül, le tudott kötni a filmvetítés volt. Rukával befoglaltuk a számunkra legszimpatikusabb helyet az „Anyátlanok” (Dare mo shiranai) alatt. Ez a film már régóta szúrja a szememet a könyvtár polcán, de eddig még sosem jutottam el odáig, hogy le is emeljem.

A „Shinobi” felét már láttam egyszer tévében, de most az első sorból szörnyülködhettem a japánnevek Magyar kiejtésén. A film este fél tizenegyre véget is ért, és édesapám volt olyan drága, hogy értem jött, hogy az egyetlen lányának ne kelljen a csúnya arcú emberek között este utazgatnia.

Szombat délután az sms hangomra ébredtem. Csilla érdeklődött a felől, hogy megyek-e az aznapra tervezett buliba. Hát persze! csak még öt percet!

Miután sikerült embert varázsolnom az arcomból, már indulhattam is. Nórival, Rolival és Danival töltöttem azt a betegesen hosszú és unalmas időt, míg leértünk Angyali-szigetre HÉVvel.

Rozoga ladikunkon áteveztünk a Dunán, és ezzel meg is érkeztünk a tündéri kis házhoz. Számomra első látásra szerelem volt. Nem tudtam, hogy egy ház is lehet bájos, de ezt is kipipálhatom.

Vacsorára isteni pásztortarhonya volt Viktor séf ajánlásával. Mennyei volt.

Mindezek után egy rövid gyötrelmes alvás eltöltése után, már keltünk is, hogy a hajnali HÉVen már Pest felé zakatoljunk.

Vasárnap délelőtt értem haza, és nem mulasztottam el megérinteni az előszoba sarkát, átölelni az ajtófélfámat, és csókot lehelni a hideg fémre.

Alváshiánytól megviselten estem a szobámba, ami akár egy harmadik világháború helyszíne is lehetett volna; a ruhák és a por ádáz csatája a padlóval és a polcokkal, kegyetlen harc folyt minden egyes szabad felületért.

Aznap még megleptem Ricsinél Vikit a születésnapi ajándékával, és nem mellesleg Tomit és Zsuzsit is ott találtam, és azt a finom süteményt!

Este pedig terítékre került édesapám születésnapja is! Boldog 56-ot!

Azon kevesek közé tartozom, akik imádnak otthon ülni, a családjuk társaságában. Semmi mással eltölteni egy napot, csak olvasással, zenehallgatással, közös tévézéssel, és főzéssel. Mert, ezek az egyhangúan békés és csendes napok, számomra felbecsülhetetlenek, mert a Paradicsomba születtem!

Képek és Videók már mind Facebook-on!

Egész nap SHINee – Replay számát hallgattam de, tudom nem mindenki, rajong a koreai pop kultúráért, ezért populárisabb zenét kaptok.

Piano Battle

Taeyang [BIG BANG] & Junsu [DBSK]

(katt)

.mp3 letöltés

Ígérem írok majd valamikor, de mostanság a sok bulizás miatt örülök ha vagyok itthon egy fél napot, és hogy meg tudom különböztetni a napokat… Fáradt vagyok -____- és lassan indulnom kell a mai házibuliba haaaaah~ *elhaló sóhaj* aludni akarok ˇ___ˇ

Kikészültem

Kedves blogom! Panaszkodni jöttem. Kikészített a mai napom.

Totálisan lehangol az a tény, nem is inkább felidegesít az, hogy vért izzadok a Bánk Bán felett és még így sem értem. Igazságtalanság. Aljas rágalom, hogy én nem próbálkozom, a dráma egyes részeit már annyiszormuri muri olvastam újra, megértés céljából, hogy az egészen már legalább 5x átrágtam magam. Ennek tekintetében eléggé idegesítő a gondolat, hogy még mindig nem értem egyes szituációkban miről van szó. Magyarról, Magyarra fordítom a szöveget, nézem a feladatlapot, amit ki kéne töltenem és csak egy gondolat, jár a fejemben: „MI VAN?”. Bosszantó! Nagyon bosszantó. Egy hete nyüglődöm ezzel a … , mert néha már kénytelen voltam leülni és izzadni, azon, amin hiába. Emellett már hányinger kerülget a gondolattól, vajon melyik osztálytársam fogja elkérni év eleje előtt, vagy után pár nappal, hogy lemásolhassa az egészet, és persze majd én leszek az önző, hogy miért mondok „nem”-et. Azért, mert még így, hogy egy hetet izzadtam vele, se vagyok elégedett az eredménnyel. NA!
Mind emellett én vagyok az egyik legborzalmasabb barát, mivel ma felhívott az egyik barátom, nem tudom miért, de volt egy sejtésem, hogy ki akar mozdítani otthonról, amihez semmi kedvem nem volt, és ennek tudatában szándékosa nem vettem fel a telefont, és még volt képem énekelni a csengőhangom dalszövegét is. :S Had ne mondjam, azóta milyen bűntudatom van… Megérdemlem.
Végezetül, Sung Si Kyung-nek hála került az utolsó csepp a pohárba. Van hozzá mersze, hogy így nézzem rám, (és mellesleg a szerelemről énekeljem nekem dalokat, édes lágy ritmusban) miközben a háttérben Jace Everett-től a Bad Things megy, (ami mellesleg a True Blood főcímdala) és a refrénről csak annyit, hogy így szól: „I wanna do bad thigs with you”. Nos ez a refrén és Si Kyung kiverte a biztosítékot.
Egyetlen boldogságom, hogy olyan iszonyatosan hideg van, hogy teljesen nyitott ablaknál fagyoskodhatok (végre!) egy szál pizsamában.

Wááááááááááááá~!

u.i.: Ráadásul itt a hétvége, ami azt jelenti; két napig se Csillagkapu, se A Férfi Fán Terem… *sóhaj*

Igazán Magamnak

Úgy érzem boldog vagyok. Hogy miért írom le, és osztom meg veletek? Komolyan fogalmam sincs. :) Ez is csak, annak az érzésnek (kényszernek) a behódolásom, ami arra késztet, hogy az ilyen érzéseket, és gondolatokat kiírjak magamból.

Teljes mértékben átlagosnak mondható, napom volt. Késői reggeli, délutáni szundikálás, egy kis kötelező olvasása, és az esti sorozatok. A már oly megszokott Csillagkapu, amin sokkal jobban tudok izgulni, mint egy akciófilmen, és jobban visítozni, mint egy horrorfilm nézésekor. Aztán a Férfi Fán Terem után, megszállt ez a gondolat… ez a sorozat mindig gondolkodásra ösztönöz, színessé, és gyönyörűvé tesz érzéseket, és magát a világot is számomra.

A napok folyamatos monotonsága, és esti rituáléim boldoggá tesznek. :) Kevés ember ért velem egyet, ha azt mondom, azt imádom a legjobban a szinkronos sorozatok nézésében, hogy minden nap pontba ugyan akkor ülök le a tévé elé, mindig megnézem az aznapi egy részt, és utána holnap folytatódik a kaland, pontban ugyan akkor, ugyan onnan, ahol tegnap abbahagytuk.

Az hétköznapok egyszerűsége, és megnyugtató monotonsága, kellemes pudingos érzéssel tölt el. Elég furcsa hasonlat :D de, ha elképzelek egy kehely rózsaszín eper ízű pudingot, jelenleg azzal tudom legjobban azonosítani a kedélyállapotomat. :)

Hideg, mert megszállottan vágyódom a tél után. Jó volt a nyár, felejthetetlenül jó volt. De már nagyon várom az őszt, mert tudom, akkor már nincs messze a tél.

Rózsaszín, mert szeretek. Mert szeretem a családomat, a barátaimat, és és és csak egyszerűen szeretek. :)

Rugalmas, mégis szilárd, mert bármikor jöhet egy telefon, vagy ötlet, ami kirobbant a szobámból, és mégis szilárdan trónolok, a gép előtt, a könyvek felett, és hempergek az ágyamban, abban a kemény, mégis mindennél kényelmesebb „ágyban”.

Végül, pedig epres, mert édes az élet. Ki nem imádja a jó kis Magyar epret, azt az édes apró kis csodát, ami idényenként ellepi a zöldségesek pultjait? :)

Igazán mérhetetlenül eperpudingosan boldog vagyok :D

Még az is egyre, és egyre boldogabbá tesz, hogy erről írok. :)

Nektek, de elsősorban, Magamnak!

u.i.: Végül pedig boldog vagyok, hogy végre itt az új blog, és bár imádtuk a régit is, ez azért most még is csak más! Köszönöm (előre is), hogy használjátok a „Szólj hozzá”-t :D

7 Year’s Love – KyuHyun

7 년간의 사랑  - 규현

Van egy dal, amit rég (két hét hosszú idő) szeretnék megosztani veletek. Ha arról az oldaláról nézzük, hogy egy igazán szomorú történetet mesél el nekünk, nem igazán illene a mai bejegyzéshez de, az hogy KyuHyun és, hogy ilyen gyönyörűen meséli ez, azt hiszem, mégiscsak illeszkedik a mai témánkhoz, hiszen a boldogság is gyönyörű (érzés).

(katt)

.mp3 letöltés

Minden, ami hozzá tartozik

A Tél után vágyódom! Fagyot, és havat akarok! Nem szeretnék, hanem AKAROK! A csizmámban, és a fekete téli kabátomban akarok járni, aminek fel kell hajtanom a gallérját, mert süvít a fagyos szél, a Marytól kapott sálamat a nyakam köré akarom tekerni, és egészen az orromig felhúzni, rövidre akarom vágatni a hajamat, és fagyoskodva bolyongani a szürkületben.
Látni akarom a fehér kis ködöt, amikor lélegzetemet kifújom. 
Azt akarom, hogy a fülem és az arcom kiporosodjon a hidegtől, hogy a kesztyűből kilógó ujjaim vacogva bújjanak egymáshoz, hogy a cipőm alatt ropogjon a hó, hogy alig lássak a sűrű hóeséstől, hogy hópelyhek tarkítsák a hajamat, hogy forró csokit szürcsölve sétáljak a barátaimmal.

Határozottan vágyódom a tél után. A mámorító csönd, és a hideg napok járnak a fejemben. A hidegtől sűrű levegő, a hótól csendes város emléke lebeg a szemem előtt.
Azt hiszem, szerelmes vagyok!

Vágyódom a tél után, és mindenhez, ami hozzá tartozik.