Igaz

Ne ijedjetek meg, azok se, akik le vannak maradva az olvasással. Általában nem szoktam ilyen sokat írni, de a szünet mindig termékenyen hat rám, mert bőven van időm aludni, és gondolkodni.
Ma is sikerült átaludnom a napot. Olyan jó, amikor az ember még sötétben fekszik le, és már sötétben kel föl. :D
Mai témánk a „Honnan tudom, mikor jött el az igazi?” Lehet velem vitatkozni, ha nem értetek egyet(itt), hiszen én honnan is tudhatnám, ha még sosem volt normális kapcsolatom, de azért elképzelésem nekem is lehet, nem? :)

Jómagam is többször gondoltam már úgy, hogy szerelmes vagyok. Azonban a jelenben visszagondolva ezekre, úgy érzem egyáltalán nem volt szerelem, amit akkor annak gondoltam. Honnan tudhatom mikor lesz igazi, ha régebben is úgy éreztem, hogy megtaláltam már?
Ez így elég aggasztónak tűnik de, ha jobban belegondolok a dologba, akkor is minden egyes pillanatban tudtam, hogy ez így nem „stimmel”.
Barátok voltunk, szerettem őt, ez már így magában nem helyes, de az, hogy ő a barátnője mellett még engem is akart, duplán nem volt az.
Szeretni valakit nem úgy kellet volna, hogy egy álomkép után futkosom. Elképzelni és megélni nem ugyan az. Ha pedig túl sokat álmodozik az ember, az egyre messzebb kerül a valóságtól, és ha az álomképét szeretem, akkor az máris nem igaz szerelem, így jogos, ha most nem érzem úgy, hogy az akkor és ott valódi lett volna.
Másfelől viszont, ezt akkor is pontosan tudtam. Soha nem lettem volna képes megbízni benne, és a hibáival együtt is szeretni. Így úgy gondolom, jobb is, hogy soha nem kaphattam meg azt akit, „szerettem”.

Ennyit a múltról.

Én úgy gondolom, akkor szeretek valakit igazán, ha őt, és nem egy elképzelt figurát szeretek benne. Ha ismerem a rigolyáit, a hibáit, azt, ami felidegesíti őt, amit nem tud, amit szégyell.
Akárcsak a barátaim. Őket is a mindennapi hisztijükkel együtt szeretem. Tudom, mi irritálja őket, és nem zavar, ha a nyavalygásukat kell hallgatnom.
Ez is a szeretethez tartozik, ismerni és elfogadni őket a hibáikkal együtt is, és még jobban szeretni őket ezért.
Ott van még az álom pasi. Nekem sincs, nem kell rögtön tagadni, ilyen nem létezik, de mindenkinek lehetnek elvárásai, vagy vágyai. 
Én is egy 186.5 centiméter magas, rövid csokoládébarna hajú, félistenre várok, aki tud egybefüggő mondatokban beszélni, egyenesen járni, szereti a komoly zenét, imád olvasni, tájékozott, okos, meg tud nevettetni, pontosan 4 és fél évvel idősebb nálam, és így tovább.
De már most is tudom, hogy néha le kell mondanunk bizonyos dolgokról, hogy megkapjuk azt a tökélyt, aki bár nem rendelkezik ezen felsorolt tulajdonságokkal, mégis előttünk áll, és úgy gondoljuk; „Igen őt képes vagyok így szeretni, ahogy van!”
Mondjunk, le akár a haja színéről, egy belső tulajdonságáról, a magasságáról, a koráról, mindegy mi az, ha végül boldogok leszünk, és elégedettek, hiszem nem stimmelhet mindig minden.
Szeressük hát, azt a hétköznapi, nem hétköznapi személyt, akire igenis megéri várni, mert a várakozásba még senki nem halt bele és, ha mégis, Én akkor sem fogok! Végül pedig, lányok, büszkeség, és erkölcsösség legyen a jelszavunk! :D

…és igen, nem tudok sokat a szerelemről, de igyekszem!…és igen, rémisztő úgy írni a botlásaimról, hogy tudom, olvassátok, pedig önként csinálom. :D…és igen, nehéz úgy írni, hogy ne derüljön ki, kikről van szó, mert nem az a célom, hogy mások szennyesét kiteregessem, csak a sajátomat. :D

Igaz pedig csak akkor lehet a szerelem (szerintem), ha viszonozzák az érzéseidet, és feltétel nélküli a bizalom.

Praktikák

Egy fiatal hölgy, ha eléggé leleményes, és szereti a csokoládét, sok alkalmat találhat arra, hogy örömét lelje az említett édesség fogyasztásában. Legyen az; vizsga, rossz közérzet, egészség ügyi gondok, párkapcsolati problémák, mindig van egy jó ürügy a tarsolyában, hogy szükség esetén arra hivatkozva tömhesse magába a csokoládét, olyan szenvedéllyel és hévvel, ahogy egy szörnyeteg falja a falusiakat.

Úgy gondoltam egy japán érettségi bőven elég ürügy arra, hogy mérhetetlen mennyiségű csokoládét egyek meg egy nap alatt.

Indulás előtt vásároltam be, a hatalmas mennyiséget, de az írásbeli végére sem fogyott el. Egy tábla, és egy szelet, ennyit bírtam, hát milyen ember vagyok én?! Régen, ennél sokkal több is lement egyszerre… hát szégyen!

Talán, ha még pár szelet lement volna a torkomon, hazafelé nem küszködtem volna a gondolattal, hogy a Dunába vessem magam vagy, hogy milyen módon fojtsam vissza a sírógörcsöm. Nem lett katasztrofális az írásbelim (remélem), de a három óra vizsgázás, és egyéb gondok kellően lemerítették az energiáimat, és elegendő elkeseredettséggel töltöttek el.

Géphez ülve láttam, hogy kaptam leveleket, és úgy imádok leveleket kapni, hogy a három közül a legjobbat alvás utánra hagytam, mert biztos voltam benne, ha elolvasom sírva fakadok, és nem akartam! *hisztizik*

Utoljára vacsora közben próbáltak meg felszínre törni a könnyeim, miközben szipogva majszoltam, és közben Esztivel telefonáltam. *bűűűűű* Végül Ati hazajött, és mivel előtte végképp nem akartam sírni, mert tudtam, zavarná, hogy nem tud megvigasztalni. Szedtem neki vacsorát, és elvonultam levelet olvasni. De nem sírtam. :)

Normális leveleket olvasni, majdnem annyira jó, mint egy éjszakába nyúló beszélgetés Rukával. ^_^ Saranghaeyo~~~*!

Ki vagyok?

Világ életemben Baknak tartottam magam, bár sokszor előfordult, hogy a horoszkópom egy cseppet sem illett rám, puszta tévedésnek gondoltam.

Múlthéten kezembe akadt egy könyv, amit itthon találtam a polcon, és szerelmi horoszkópokat elemezget. Mit veszíthetek, elolvastam, ami rám vonatkozik. Ismét voltak dolgok, amik passzoltak a személyiségemhez, de emellett volt pár olyan dolog, ami egyáltalán, soha, de soha nem volt rám jellemző.

Édesanyámnak is elolvastam a Vízöntők tökéletességét taglaló részt, és elcsüggedve vázoltam neki a helyzetemet. Szinte azonnal orvosolta a helyzetemet, és azt tanácsolta inkább a Nyilasnál keressem önmagamat. Furcsán meresztettem rá a szememet, mire előadtam újra a megszületésem story-ját azaz; hogy marhára de nem akartam megszületni akkor, mikorra ki volt írva a születésem időpontja. Na-ná volt eszem! Ki akar karácsony környékén születni, hogy soha ne lehessen normális születésnapja…?

Tehát December 20.án kellet volna születnem, ami a Nyilas jegyébe esik. Nah igen ez már passzolt a szerelmi „életemre”.

Később interneten is utána néztem, az „új önmagamnak”, de ismét csalódnom kellet, mert tipikus Nyilasnak sem vagyok mondható. Az igazat megvallva inkább a két jegy keveréke. Édesanyám javasolta nekem, ha elég leleményes vagyok, kiválogatom mindkettőből a jó tulajdonságokat. :P

Ruka hallva a történetemet érdeklődött mi az aszcendensem. Kiderítettük, hogy Rák. Abszolút Rák vagyok! Minden egyes jellemzőjében magamra ismertem…!

De akkor most mégis(!), hogy van ez? :D

SNSD – Chocolate Love

…mert Rukával hajnalban p*csa zenét kell keresni…

és, ha már a csokinál tartunk:

(katt)

.mp3 letöltés

Bolondok

Tegnap szabályszerűen megrohamoztak a poloskák! Kevés ennél is undorítóbb állat van, ami nagyon irritál. Amíg nem jönnek be a konyhába és kezdenek össze-vissza röpködni, és nem hozzák rám a frászt addig semmi problémám nincs velük, mindenki csinálja a maga dolgát, én se szólok bele az övékbe, ők sem az enyémbe. Ez pedig így van randjén.

Az azonban tűrhetetlen mikor: hullámokban indítanak ellenem támadást! Lehet zokon venni, hogy lerugdosom őket a folyosóról, igen aláírom, de ne kövessenek! Felháborító mikor a buszon veszem észre, hogy a kommandósuk végig a táskámon lapult. Rendben lepöcköltem, de mikor le akartam szállni újra megtámadott! (＞_＜) A metró felé már szinte futva mentem (ez két táskával és Mikey-val a kezemben, nem olyan egyszerű feladat). Huuuh~ *sóhaj* Rémes volt! (＞人＜;) Bolondok ezek…

A házibuli pedig szokás szerint nagyon jól sikerült. Mire edzésről odaértem, már nem sok beszámítható ember volt, a nagytöbbség már igen mosolygós állapotban boldogította a többit. (*^_^*)  Végighallgattam egy elég „érdekes” eszmefuttatást a társaságon belüli kapcsolatokról, aztán éles váltással a nano robotok kerültek terítékre. O.o Még ezt is élveztem. (*^ー^*) A biológia régen elég közel állt hozzám, bár azóta más szenvedélyek foglalják el a helyét, de nosztalgikus volt. :) Táncoltam is egy keveset már amennyire a dülöngélő emberek között lehetett mozogni. Mikor bekerült a Do you want to – Fraz Ferdinand-tól Zsuzsival azonnal elkezdtük a koreográfiát, amit körülbelül 2-3 éve táncoltunk utoljára. Meglepő mennyi mindenre emlékeztünk belőle. :D Később kiéltem a kreativitásom, és 4 szívószálból egyetlen óriásit alkottam, és valami szutyok pálinkás bort próbáltam meg az asztal másik végéről inni, több-kevesebb sikerrel. :D Lenyűgöző a kreativitásom nem? :D Éééééés olyan fél háromkor „ágyba is kerültem”. Tudjátok nálam mit jelent az ágy fogalma… :P Mikey-val behúzódtunk a Viki ágya melletti és a szekrény közötti földterületre, pizsiben, kispárnával a jó kis meleg hálózsákomba. Mmmm háromkor már aludtam is egészen tízig.  Fiatalság bolondság!

Most már ebéd is van a pocimban, és gépelek. :D Jó nekem, mi?

Mikor hazaértem szüleimmel megállapítottuk, hogy a poloskák igazából a szarka elől menekülnek be a lakásunkba, mert van agyuk, és felfogják, hogy jööööön! XD Ezután édesanyám kitalálta, hogy a poloskák majd biztos bemásznak a légkondi csövébe és bent a lakásban kimásznak. Apuval megállapítottuk, hogy mikor majd nyáron bekapcsoljuk hűtésre, akkor poloska jégkockák fognak potyogni belőle. Ekkor már körülbelül úgy kacagtam, hogy majd lefejeltem a reggelim, és valószínűleg a szomszéd is engem hallgatott. :D

Bolond egy család!

Édesapám elfoglalta a fürdőt, úgyhogy most még blogolok, és utána én is elkészítem az emberi külsőmet, mert megyünk mozibaaaa! Már egy hete meg szeretném nézni ezt a filmet, és most Anyu+Apu+Ruka+Én ezt meg is valósítjuk! ＼(*^o^*)／ やったぁ♪

A csúf igazság

(katt)

A toleranciám otthon maradt

Átlagosan elég toleráns embernek tartom magam. Türelmesen hallgatok, sok minden felett szemet hunyok, és tűrök. Az embereket olyannak próbálom elfogadni amilyenek, még akkor is, ha ez hosszú időbe és sok energiába kerül nekem. Igyekszem! 

Néha azonban nekem is „betelik az a pohár”.

Múlthét pénteken még azt hittem, hogy kedden nagyon fáradt leszek; szellemileg. Biztos voltam benne, hogy a japán előkészítő, és az esti japánom teljesen kiszívja majd belőlem a maradék energiámat is. Nem így lett. Előkészítőn, sok újat már nem tudtak nekem mondani, és japánon sem csináltunk sok mindent, bár Bea kézírásával meggyűlt a bajom! (Esküszöm, hogy nem tudtam megkülönböztetni hogy „mu” vagy „o”) XD

Viszont az, hogy mister „Elmúltam negyven éves, magyar és latin tanár vagyok, okos, és intellektuális” megint úgy olvasott hangosan, mint, aki az öklendezés határán van, alig kap levegőt, és mindezt hangosan folyamatos ööööö-zéssel meghintve. Agyrém! (＞_＜)

Oké elnézem neki, nem ő tehet róla, hogy nem tud hangosan olvasni, hogy szánalomra méltóan rossz a beszédkészsége, és még azt hiszi, hogy ez vicces is. Elárulom; akik ezen nevetnek, azok kínúkban teszik! De azt nem bírom, hogy ehhez egy „Én vagyok a legjobb, csodáljatok” kifejezés ül az arcán, és még a bemutatkozásába is, azt írja, hogy nem szeret buta emberekkel beszélni, és lenézi őket. Drágám, az egy tény, hogy menthetetlenül bunkó vagy, tanár és családapa létedre, de legalább tartanád titokban, suttyó!

Még mindig nincs vége a japán órának, mert a kéthetente egyszer feltűnő világszépe kisasszony is megérkezett. Hozzá csak annyit fűznék hozzá, hogy ne bambuljon el, mert akkor rémesen csúnya az arca, ne használjon undorító rikító piros rúzst, és szedje ki az almát az orrából. Lehet, anno mókásnak tartotta, hogy „lenyeljen” egy almát az orrán, de nem tűnt fel neki, hogy azóta olyan orrhangja van, hogy nem lehet érteni, mit beszél! Tanulj meg beszélni kislányom, mert ez rémes! Mint egy rossz francia… ！(◎_◎;)

Huuuuh~ *sóhaj*

Oké, ezekhez már hozzászoktam, annyira nem rémes elviselni, mint azt, hogy az ember felszáll a vonatra és ott addig, míg le nem száll, azt kelljen hallgatnia, ahogy egy fiatal pár a szájon keresztül akar párosodni. Nem tudom valakinek, hogy jut eszébe, ilyen hangosan cuppogni, és tocsogni a nyálban, egy nyilvános helyen(!), de ez tűrhetetlen volt, ugyanis az iPod-om lemerült. Eleinte próbáltam, szokásomhoz híven, lenyugodni, és kizárni a zavaró zajokat a fejemből, de ezt nem lehetett! Undorító volt, a karomat és a vállamat kiverte a víz, és a hideg rázott, mikor újra és újra rázendítettek. Legalább elmondhatnám, hogy a féltékenység miatt, de ez tömény hányingert váltott ki belőlem. Brrr még most is kiráz a hideg, ha visszagondolok rá. ( T_T)＼(^-^ )

Mikor hazajöttem, és elszörnyülködtem szüleimnek, milyen ingerek értek, megállapították, hogy a toleranciám itthon maradt.

Mindezek örömére pedig tomboltam fél órát a „p!cs@” számokra. Dobáltam a fejem, ráztam a popóm, ugráltam, és össze-visszakalimpáltam, hogy egy kicsit megfeledkezzek az este rémségeiről. :D

SNSD – Genie

Ilyenekre ráztam :P

(katt)

.mp3 letöltés

Egy csepp béke, és tengernyi szerelem

Hétfő óta fülig ér a szám hála édesanyám bolondságainak, a fagyos időjárásnak, az életembe egy hónapja betoppant férfiaknak, a zenének, és a varázslatos szerencsémnek.

Örültök ti is? ＼(*^o^*)／ やったぁ♪

Hétfő délután annyira kacagtam édesanyám butaságain, hogy majdnem a konyhapadlón kötöttem ki.

Kedden bár lemaradtam az osztályfényképezésről, a japán érettségi előkészítőmnek köszönhetően boldog voltam, mert végre helyére kerültek a dolgok, hála a nagyon kedves tanáraimnak. Köszönöm nekik! S bár a keddi japán ünnep miatt elmaradt, így legalább délután ki tudtam magamat aludni.

Szerdán visszakaptam a Bánk Bán + Arany Ember esszémet, és meglepően jó eredménye lett! Mikor írtam nem éreztem túl jónak a munkámat, és eléggé elégedetlen is voltam, de be kellet adni, nem volt választásom. Aggodalmam ellenére az irodalom része 4/5 lett! Annyira boldog voltam!!! Megérte elolvasni mindkettőt, főleg mert azóta Jókai Mór imádó vagyok. Pont most olvasom tőle a „Mire megvénülünk” című könyvet, ez is nagyon tetszik. Aztán pedig, a nyelvtan jegyem 5-ös lett! Nekem értitek nekem! Annyira büszke vagyok magamra, hogy ennyit fejlődtem! Végül, ha figyelembe vesszük, hogy 1 pont híján nem kaptam 5-öst, az azért elég jó nem? (*^ー^)b やったね！És képzeljétek piros vonattal mentem haza! Eddig csak Esztergom és Velence felé találkoztam ezekkel a vadonatúj, piros, nagyon csinos vonatokkal, de valamiért, az egyik a váci vonalra tévedt. Annyira jó volt azzal utazni hazafelé, olyan hatalmas ablakokon kibámulni. Tiszta, áttetsző, graffiti mentes, hatalmas ablakok. :D

Csütörtökön hála a testnevelés mentesítésemnek,(köszönöm Zsolt) nem kellet első órára, azaz fél nyolcra bemennem mozogni. Az angol fakultációt pedig Csillával jól átszórakoztuk. :) Japánon pedig, Marci voltunk megint ezért … *szeretünk Marci* (*^ー^*)

Pénteken sokáig aludtam, és későn indultam el, ezért elkéstem az amúgy is unalmas osztályfőnöki óráról. :) Történelem órán pedig teljesen karácsony hangulatom volt. A Tanár úr az óra utolsó tíz perce felé hirtelen elkezdett szinte már suttogva, beszélni, és az eddig oly zajos osztály is hirtelen elcsöndesedett, és békebeli csend ült az osztályra. Csillának és nekem pedig hirtelen olyan karácsony hangulatom támadt. A matek órát pedig végigbeszélgettem Fruzsival, ami megint annyira jó volt. Örülök, hogy mostanában egyre többet beszélek vele és, hogy jól megértjük egymást. Így a matek sem volt olyan vészesen unalmas, mint szokott, ami persze nem a matek hibája, hanem egy bizonyos emberé. Iskola után pedig megint meglátogattam Rékát, és a mi drága kis Emmánkat, aki kicsit nyűgös hangulatban volt, de egy kisbaba ezt megengedheti magának. Az pedig csak fokozta a békebeli karácsony hangulatomat, ahogy Réka bugyuta gügyögéssel próbálta meg a fáradt csöppséget nyugtatni. Este pedig edzés! Megosztok veletek egy fontos élettapasztalatot; ha valakinek megpöckölitek a füleit, akkor számítsatok arra, hogy idővel bosszút fog rajtatok állni. o(*^▽^*)o

Mind ezek mellett pedig a szeptember óta az életembe betoppant férfiak, hát hát hát… teljesen a fellegekbe emelnek. Nem vagyok az a típus, aki másra bízza a boldogságát, de én már boldog vagyok, ők pedig ezt csak fokozzák. (*^ー^*) Pontosabban: az a fiatal fiú, aki hazafelé, a metrón mellettem ülve vicceket súg a fülembe, az a férfi, aki bár külsőre számomra nem egy félisten a személyisége miatt teljesen oda és vissza vagyok érte, aztán az a férfi, aki külsőre nem félisten, hanem isten, személyige is lenyűgőző, és bár  redelkezik két hibával, ezek sem olyanok, amelyekről ő tehetne (mellesleg tökéletes pasi amúgy sem kéne). Tombolnak a hormonok, és szerelem van a levegőben! A legjobb pedig az az egészben, hogy nics nyár, ugye Ruka? (~^_^~)

KARA – Two of us

(katt)

.mp3 letöltés

Egy koreai dal,  koreai és japán dalszöveggel

Ősz

(a múlthét pénteki bejegyzés)

Egyesek betűkbe, mások gondolataikba merülve utaznak. Nincs már korán, mégis mindenki némán és bambán ül a metrón. (Nem úgy, mint én, az elmúlt este hazafelé a vonaton.) Próbáltam a „Szeptemberi áhítat”-ra koncentrálni, de nem ment. Én is a gondolataimba merülök, közben a halvány sziluettemben szörnyülködök, és az elárvult Kosztolányi verses kötetet szorongatom, hiszem minden könyv árva, amit nem olvasnak. Gondolatban már az esti blog bejegyzésem sorait jegyzetelem, aminek már tegnap este megszületett a címe.

Különleges lennék? Nem hiszem, csak talán nagyobb bennem a késztetés, és a vágy, hogy megörökítsem életem pillanatait, és gondolataimat. Hogy ez jó, vagy rossz, mindenki döntse el maga.

Egyre hangosabban, és gyorsabban zakatolnak fejemben a sorok, és egyre nagyobb a kétségbeesésem, hogy mire tollat tudnék ragadni, és papír fölé görnyedni, már el is felejtem, amit épp, hogy csak kitaláltam.

Mikor leszállok a metróról, az utca forgataga teljesen eltereli a gondolataimat, és utoljára a könyvtár mellett haladva térít magamhoz a cipőm kopogása.

Egyre gyorsabban szedem a lábaimat, és monoton ismétlem magamban a már meglévő sorokat. Mikor beértem, gyorsan tollat és papírt ragadtam:

Egy kedves idős úr kínált hellyel magával szemben, mikor tegnap este felszálltam a vonatra. A kedvenc helyemet elfoglaltál, ezért csendesen duzzogva foglaltam helyet.Éppen csak széket ért a hátsó felem, már is rögtön egy szórólapot nyomott a kezembe, ami egy kiállítást hirdetett, és nem mulasztotta el megmutatni rajta a saját művét.Igyekeztem figyelni arra, amit mond. Lehet szánalomból, vagy mert nem akartam megbántani. Lehet, ez megfelel annak amit Kant második maximájaként ismerünk, de ki vagyok én, hogy ellet mondjak a lelkemben uralkodó nagyhatalmaknak. Ugyanakkor furcsa izgatottság futott át rajtam, hogy ez egy olyan beszélgetés lesz, amire érdemes odafigyelni.Az idős úrral utazva újra elvarázsolt az ősz. Az ősz haja és szakálla nem csak az őszt juttatta eszembe, de a hamarosan beköszöntő telet is.

Elég volt

Elég kellemetlen most már a középiskola. Határozottan elegem van bizonyos dolgokból, bizonyos emberekből, és bizonyos tantárgyakból.

Igaza volt annak, aki azt mondta; nem vagyok ide való. Amúgy is átkozom magamat, hogy miért nem mentem át másik iskolába tavaly, de most már végleg betelt a pohár.

Már betöltöttem azt a kort, mikor egy diáknak el kell hagynia a középiskolát, és szerintem, most már tényleg itt lenne az ideje. Annyira unom, hogy azt kell hallgatnom, hogy az xy maradjon csöndbe, és ne zavarja az órát, hogy az yx válogassa meg a szavait, hogy az xx üljön el az yy mellől, nem beszélve egy bizonyos tanár pedagógiai képzetlenségéről, ami megjegyzem öt évvel ezelőtt is hiányzott belőle…

Sok értetlen és hiperaktív gyerek, akiknek még mindig nehézséget okoz 17 évesen befognia a száját, illendően szólni egy tanárhoz, és nem menőnek tartani, ha nem készült az órára vagy egy dolgozatra. Viccesnek tartani; az idegen nyelvet oktató tanárt trágár szavak lefordítására kérni, nem egy 12.es diákhoz illik, szerény véleményem szerint.

Fárasztó. Komolyan unom, utolsó két évre semmi értelmét nem látom, az iskolaváltásnak, de a helyzet határozottan elkeserítő, és megkeseríti az életem.

Nem gondoltam volna, hogy 12.ben is még az idegeim nyugtatásával fogok foglalkozni. Unalmas, szánalmas, és fárasztó.

De! Elég a siránkozásból!!! Van aminek lehet örülni is! :D

Tegnap

Tegnap voltam Zsuzsiékkal teázni és nagyon jól éreztem magam. Elheveredtünk az Altair alsó szintjén, és semmiről beszéltünk sokat. :) Találtam sexy fürdőruhás nénis póker kártyát, ittam finom teát, limonádét, és odakint hideg volt!

Képek:

Nem eléggé, de határozottan kezd normális idő lenni. Ma például már FÁZTAM. Végre először! Rögtön kis is nyitottam az ablakot, rövidnadrágra, és pólóra váltottam, és élveztem, hogy végre hűvös van. Aztán persze az esti időjárás jelentés lelombozta a kedvem, mert kiderült holnap délután húsz fok fölé is emelkedhet a hőmérséklet. De ami késik, nem múlik, egyszer úgy is fagyni fog, hideg lesz, és akkor lesz csak nekem igazán jó :D

Ma pedig teljesen rám tört a nosztalgia hangulat, hála az ősznek és a hidegnek. Hallgattam The Script-et, Stacie Orrico-t meg sok sok Mute Math-et és az jóóóóóó!

Edzés függő lettem, meg totál szerelmes… és egy fiú is tetszik, és aki ismer, az tudja, hogy ez nagy szó! :D Szóval örüljön mindenki!!! :D Mer én is örülök. :D

Ohhh és a legjobbat majdnem kihagytam, tegnap volt rajtam a Mayától kapott Yukata előőőőőször! *éljenzés üdvrivalgás* Mary segített felvenni, és annyira jó volt! :D hahahahaah :P

#1 #2

Kaptok még zenét, aztán robogok, mert még nézni akarok jó kis ázsiai filmet, ha meg nem találok, akkor marad a Csillagkapu! :D

Szeretek mindenkit! Kivétel akiket nem, természetesen…

Super Junior K.R.Y + Sungmin – What if

(katt)

.mp3 letöltés

…és ne merje senki azt mondani, hogy nem KyuHyun(bal oldalt) a legjobb és Yesung(jobb oldalt) a király!

IMÁDOM imádom imádom ezt a számot/őket!!! Wááááá teljesen libebőrös leszek a hangjuktól…