Boldog
Az előző bejegyzésembe említettem, hogy nem vagyok olyan felhőtlenül boldog, mint szoktam. Kellemetlen érzés, mikor nem tudod, mire van szükséged. Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki már tapasztalta ezt.
De hiába gondolkoztam, nem jöttem, rá mi az, ami hiányzik. Abban biztos voltam, hogy nem átlagos módon fogom megtalálni újra a boldogságom, de azt az egyet tudtam, hogy hétköznapi dolog lesz az, ami majd visszavezeti hozzám! Bevallom őszintén, most új oldalamról ismertem meg magamat. :D De ez beleillik a „szeretem magam, és igyekszem megismerni is” életvitelembe. :)
Már reggel hétkor megkaptam az első születésnapi jókívánságomat. Johni remélem, nem vetted zokon, hogy a pokolra kívántalak, mert még javában aludtam. ;) Végül is nyolcig aludtam, ha lehet azt alvásnak nevezni, hogy negyedóránként az sms hangjára ébredek…
Iskola alatt is sorra jöttek az üzenetek… Kezdtem úgy érezni, hogy a 18. és 19. szülinapomat ünneplem egyszerre, mert annyian írtak nekem.
Apával szokásos ebéd, megint kínaiztunk…Az eső pedig esett, csak esett. Én pedig kapucni, és esernyő híján( utóbbit ha lenne se használnám) igencsak eláztam. Mire vonatra szálltam, Ruka is megmondhatja, elég nedves voltam. :P Itthon kinyitottam a bejárati ajtót és csak nevettem. Édesanyám kijött a szobából, mert nem tudtam elképzelni, mi olyan vicces abban, hogy hazajöttem. Mikor meglátott komolyan nem értette mi a mulatságos abban, hogy bőrig áztam, és a hajamból csöpög a víz. De én rettentően jót mulattam, és boldog voltam. :D
Hazaérkezésem után, gondoltam vetek egy pillantást az e-mailjeimre. Egy sor Facebook figyelmeztetőt kaptam, hogy jókívánságok érkeztek az üzenő falamra. Kezdtem elég nevetős hangulatomba lenni, hogy miután a mobilomat megtöltötték az ilyen üzenetekkel, az ismerőseim most megrohanták a Facebook-omat is. :)
Nemzetközi lettem. Elsőnek a malajziai barátnőm, majd pár magyar, utána egyiptomi, később egy japán ismerősöm írt. Jót mosolyogtam. :D
De miért is vagyok boldog? Ennyivel nem lehet engem lekenyerezni. :P Mert „ennyivel” nem érem be.
Edzésen külön figyelmet kaptam születésnapom alkalmából. Minden dupla annyira fájdalmas volt, edző úr jóvoltából, és még élveztem is… :D Nyújtásnál a lábam új magasságokat ért el, és megtapasztalhattam azt az érzést is, milyen is az amikor „én rúgok meg valakit, és mégis nekem fáj”. :) Jó volt az edzés… de MINDENEM FÁJ! ^___^”
Utána végighallgattam Mariann és Bori lelkizését, és sokszor, de nagyon sokszor lepődtem meg, mennyire hasonló gondok nyomasztanak minket, és milyen hasonló a gondolkodásunk.
A női öltöző úszott a vízben, így bebocsátást nyertünk a férfiöltözőbe, egy fürdés erejéig. No igen, itt már jól éreztem magam. :D Megvolt a boldogság, hogy miután egy pasi segítette edzésen a köhömm „fejlődésemet”, utána még egy új világba is tárt kapukkal várnak. :D Nah jó, ez azért már beteges volt ^_^”
Hab a tortán, hogy a beszélgetésnek hála lekéstem az utolsó buszt!
Tudom, hogy mindennek megvan a maga ideje, és oka, de elsőre komolyan nem értettem, ezt miért ezen a napon kell jól megtanulnom… ?!
Később rájöttem, valójában mindig is ki akartam próbálni milyen éjfélkor hazasétálni a kihalt utcákon. Nagyon jó! :)
És igen, és-el kezdem a mondatom, és igen megtaláltam a boldogságom!!!
Elég egyedi módon, de a lényeg, hogy megvan, újra megvan, és nem kellet hozzá más, csak az, hogy bőrig ázzak, egy edzés Zsolt bácsi figyelő tekintetével, a fejlődésemet támogató segítségével, és egy könnyed esti séta. :D. :D
.｡*･.｡ヽ(＾▽＾)人(＾▽＾)ノ｡.･*｡.
Boldog 19. születésnapot nekem!
Kara – Mister
Mostanában több a videó, de a fene egye meg születésnapom van, boldog vagyok, és slá-lá-lá, ahogy a lányok mondják! :D
(katt)
.mp3 letöltés
Még mindig ott van a japán szak, esetleg koreai minorral. De fel kell készülnöm arra, hogy közbejöhet valami. Nem szabad kétségbeesnem, hogy „Jaaj, most mi lesz belőlem, melyik egyetemre jelentkezzem?”