Szerkesztés

Ellenőriztem a videókat és a letöltéseket a blogban, és volt munkám rendesen a javítgatásukkal.
Youtube-ról törölt videók újralinkelve a következő bejegyzésekben:
Igazán Magamnak
Otthon! édes otthon
A toleranciám otthon maradt
Praktikák
Boldog
+ Ahol eddig nem volt oda a letöltés is bekerült, persze csak az, ami nekem is megvan. :)

HKT avagy DPS

Tegnap megnéztem a Holt Költők Társaságát, és mint olyan sokan, én is a hatása alá kerültem. Bennem a könnycseppeken kívül egy gondolatot is elindított. Mi lenne, ha mi is csinálnánk egy hasonló társaságot? Nyáron hetente egyszer, éjfél után összegyűlni a Margit-szigeten. Azóta is erről álmodozom.
Nekem nagyon mozgatja a fantáziámat, kik jönnének el, mit hoznának magukkal, mi az, amit felolvasnának másoknak, mi az, amit ők megosztanának idegenekkel? Én akarok egy ilyet, engem érdekeltek! :) Érdekel, mikor érzitek úgy, hogy igazán éltek, kinek mi a véleménye stb.
Én biztosan szervezek egy ilyet! Eljönnél?

Ha alapítanánk egy (nyári) Holt Költők Társaságát, eljönnél?

Vadászat

Mindig megéri, valakivel vitatkozni az igazságon?
Ha helytelenül ítél meg engem, és miközben vacsorázom, a szememre veti, hogy mit rontottam el, és szerinte mi lenne a helyes, megéri vitatkozni vele?

Én úgy éreztem abban a szituációban, nem.
Egy házibuli kellős közepén vacsorázom, és egy fiú, aki eddig sem volt szimpatikus kioktat engem, hogy szerinte mi a gond velem.
Felmegy bennem a pumpa, és legszívesebben ráborítanám az asztalt, hogy milyen jogon állít rólam olyat, ami nem, hogy nem igaz, de semmi köze hozzá. Első döbbenet közben megáll a villa a kezemben, és azon gondolkozom, vajon, ha egy falat van felszúrva az evőeszközöm hegyére, akkor is át tudom-e döfni a kezén…?
Végül nem próbáltam ki…
Arra gondoltam, hogy itt ül mellettem egy irritáló személy, aki mások előtt oktat ki, aláz meg, ami így duplán irritál, de mégsem teszek semmit. Úgy csinálok, mintha egyetértenék vele, de nem tudnám megmagyarázni, miért vagyok olyan amilyen. Nem veszem komolyan, és felülemelkedem a sértésein. Befejezem a vacsorán, megköszönöm neki az ételt, és úgy teszek, mintha a sebeimet nyalogatva meghátrálnék.
Én nem aláztam meg magam azzal, hogy teljesen fölöslegesen bizonygatom az igazamat, az enyhén illuminált állapotban lévő házigazdának, és később, még mielőtt elsírtam volna magamat, tisztáztam a helyes választ magamban.

Megéri-e mindig vitatkozni? Szerintem nem minden esetben.

Kate Bush – Hounds of love

Az új kedvenc videóm, zeneszámom, és koreai drámám(Time Between Dog & Wolf) videója :) Nagyon tetszik ez a szám, mert szép a nő hangja, és a videó nagyon jól van összevágva, a drámában pedig, még csak a 4. résznél tartok, de nagyon érdekel mi lesz még belőle :D a bejegyzés is erről kapta a címét.

(katt)

.mp3 letöltés

Március Kilencedike

３月９日

Mitől más ez a nap mint a többi, attól hogy írtam egy nem túl jó irdalom témazárót; hogy volt egy unalmas angol órám; egy borzalmas matekom, aminek a felét veszekedéssel töltötte az osztály; hogy utána drágán ebédeltem egy étterembe, és még csak nem is ízlett annyira az, amit választottam; esetleg attól lenne más, mert végre megírtuk a térképes történelem dolgozatot, és visszakaptam a hármas dolgozatomat; vagy a szokásos negyed négyes „halál” biosz óra tette volna olyan különlegessé ezt a napot?
Nem hiszem…
De jó volt, hogy Ruka eszembe juttatta, hogy ma van Sangatsu Kokonoka! Március kilencedike a kedvenc REMIOROMEN számom, ami évek óta a csengőhangom, és imádom, imádom.

Ezért ennek a napnak, és dalnak szentelek egy bejegyzést. :D

- Március 9. -

A váltakozó évszakok közepette
Egyszer csak megérzem a napok hosszát
A zsúfolt napok folyamán
Rólad és magamról álmodozom

Gondolataim a márciusi széllel szárnyalnak
A cseresznyevirágzással közeledünk a tavaszhoz

A kiáradó fény egy sugara
Szép fokozatosan felmelegíti a reggelt
Ásítok egy jó nagyot és Te
Kissé félénken itt vagy mellettem

Egy új világ kapujában állok
És észrevettem, hogy nem vagyok egyedül

Amikor becsukom a szemem
És tudom, hogy ott vagy előttem
Hihetetlenül erőssé válok ám!
Azt szeretném, hogy Te is ilyennek láss

A légörvény porfelhőt hordoz magával
A piszkos ruháim mind össze vannak gyűrve
De a késődélelőtti égen a fehér hold
A szépségével teljesen lenyűgözött

Vannak dolgok, amelyek nem sikerülnek
De ha felnézek az égre, mindez lényegtelennek tűnik

A kék ég hideg és tiszta
A bárányfelhők csöndesen tovalebegnek
A virágok eljövetele felett érzett boldogságom
Akkor teljesedik ki, ha megoszthatom valakivel

Ezután is mosolyogva állj végig mellettem!

Amikor becsukom a szemem
És tudom, hogy ott vagy előttem
Hihetetlenül erőssé válok ám!
Azt szeretném, hogy Te is ilyennek láss!
by: Kinu

.mp3 letölés

Ha mozdulni tudnék

Óvatos voltam, nagyon óvatos, és még ez sem volt elég.
Visszaengedni egy olyan embert az életembe, mint ő, nagyon veszélyes vállalkozás, de én mertem megtenni ezt a lépést, mert szükségem van rá. Szükségem van rá? Ezt még nekem is nehéz elhinnem de, ha vele vagyok, az egy olyan érzést szabadít fel bennem, amit magaménak akarok tudni. Nem tudom, mi ez, és mitől van, ez nem szerelem, nem barátság, ez valami kötődés, valami, nagyon érdekes…
Ugyanakkor azzal, hogy őt visszaengedtem, az életembe, mást megbántok ezzel, de, hogy is magyarázhatnám el neki miért tettem, amit tettem, ha még én is, épp, hogy csak megértettem.
Mit tegyek, hogy a köztük lévő feszültséget enyhíthessem, ha úgy érzem; tehetetlen vagyok, és csak távolról figyelem az eseményeket, és hiába akarja az egyik felem, minden áron beleütni az orrát, és megváltani a világot, én nem akarok beleszólni az ő vitájukba!?
Ha el tudnék mozdulni a partvonalról, csak egy lépéssel, hogy közéjük állhassak, biz megtenném, de vajon, ha képes lennék mozogni, akkor; nem-e fordítanék nekik hátat, szorítanám össze a szemhéjamat, és fognám be a fülemet, olyan erősen, hogy már szinte fájjon?

Rapunzel

Találkoztatok már életetekben olyan emberrel, akit magatoknak akartok? Ha lehetne egy embert birtokolni, akkor rámutatnátok, a hónotok alá csapnátok, és hazavinnétek.
Nos, én nem akarok senkit magamnak, de van két olyan ember az életemben, akinek a figyelmét magamnak akartam, akarom.
Mikor megismertem, őket már első ránézésre is volt valami, ami vonzott bennük, az elérhetetlenség, vagy a báj, a külső, ki tudja, de valamiért a rabjuk lettem.
Borit fél évvel ezelőtt ismertem meg, és már a találkozásunk első napján teljesen a hatása alá kerültem, valami teljesen megbabonázott benne.
Furcsa egy lányról így beszélnem de, ha így van, hát így van, nincs ebbe semmi szégyen.
Mi fogott meg benne? A szépsége, a humora, a közvetlensége, mindez egyszerre? Hát, ha én ezt tudnám… Annyiban biztos vagyok, hogy teljesen elbűvölt, és imádom!
Fruzsit, már nem is emlékszem, mikor ismertem meg… Nem tudom, mikortól lett az osztálytársunk, de ő elsőre nem volt rám akkora hatással, mint Bori. Erre nem emlékszem tisztán de, ha ő is elvarázsolt volna elsőre, az, megmaradt volna bennem. Végül is, úgy érzem hozzá is sikerült tennem egy közelítő lépést. Természetesen csak akkor, ha ő is hagyja, csupán csak akkor lehet, egy ilyen embert megközelíteni, de, ha már egy lépéssel kevesebb van kettőnk között, mint elsőre, én már boldog embernek mondom magam. Mi fogott meg benne? A szépsége, a megközelíthetetlensége, a művészi hajlamai, a könnyedsége, vagy mindez egyszerre? Hát, ha én ezt tudnám… Annyiban biztos vagyok, hogy teljesen elbűvölt, és nagyon szeretem!

Mind a két személy olyan számomra, mint egy hercegnő. Például Rapunzel. Fent lakik a tornyában, és csak akkor tudsz felmászni, ha leengedi a haját, mert hozzá nem vezet létra.
De, ha már leengedte a haját, és mászom felfelé, boldog vagyok, mert szeretem őt. (?)

Switchfoot - I Dare You To Move

(katt)

.mp3 letöltés

Hiányzik

Ragaszkodó vagyok. Nem rajongok a változásért, mégis dolgozom, azért, hogy én, és minden körülöttem, megváltozzon. Tehát mégis szeretem a változást?
Talán azt, amit én irányítok, és alakítok kedvem szerint.

Mikor édesanyám munkanélküli lett, először, talán mondhatom azt, hogy örültünk. Sok stressz érte a munkahelyén, így neki és mindenkinek a családban jó volt, hogy végre, ki tudta magát pihenni.
Így jobbára mindig volt itthon mit enni, ebédhez beszélgetőpartnerem is lett, és egész kezdtem megszokni, ezt az állapotot.
Mikor azonban már több mint fél éve volt ez így, kezdtem hiányolni a magányos délutánjaim. Nem mintha anyukám, egész nap a nyakamon lógott volna, de azért mégis más az érzés, mikor kimész a szobádból, és valaki rád erőlteti a beszélgetést :P, mintha egyedül ülnék otthon.
Lassan egy év is eltelt, az első nap óta, és imámat mormoltam a párnámba éjszaka, mikor jött az első munkanap.
Délután hazajöttem, és üres volt a lakás. Mennyei! Vissza a régi szép időkhöz. Gondoltam én…

Azonban a harmadik nap, már nem volt olyan kellemes, mint az első.
Bevallom hiányzott, az idegesítő beszédstílusa, hogy folyton új szavakat talál ki, hogy mindig van mit kérdeznie, és azt hiszi, érdekel a véleménye. :) Egy egész délutánt töltöttem el teljesen egyedül, és korántsem volt olyan kellemes, mint egy évvel ezelőtt.
Talán, csak vissza kell szoknom, vagy titkolom, de azért mégis csak tetszett az elmúlt egy év. Ki tudja… Én még nem jöttem rá.
Szerda este türelmetlenül járkáltam a lakásban, hogy miért nincsenek még mindig otthon a szüleim. Végül türelmetlenül hívtam fel, hogy mikor jön haza… nem volt, aki befonja a hajam.

Hazaváró fények

Kedden és csütörtökön, szerdán és pénteken hazavárnak a fények.
Lassan komótosan baktatok a folyosóajtó felé, keresem a kulcsom a zsebemben, és mikor megvan, leejtem a földre. Unott mozdulatokkal, fáradtan és elcsigázva, késő este végzem az utolsó tornagyakorlatot, hogy visszaszerezzem a lakáskulcsomat.
Barátságos kis kulcscsomó. Van rajta egy, egy, hogy is fejezzem ki, hadirokkant béka kulcstartó, amit még Kittivel vettünk Margit-szigeten, egy Euróért. :) Már rég, le kellet volna selejteznem, de olyan aranyos a fél szemével, a törött kezével, no meg azzal a bárgyú mosollyal az arcán, képtelen vagyok megválni ettől a kis bambától. :D
Kulcs a zárban, az ajtó mögöttem kattan, és baktatok a folyosón.
Nem emlékszem, mikor szoktam rá, hogy automatikusan az ajtónkra nézzek. Egyszer elkezdtem, és most már rutinná lett.
A bejárat feletti, kis üvegablakok mögül legtöbbször barátságos hívogató fény szűrődik át, ami azt jelenti, hogy én vagyok a család egyetlen tagja, aki nincs otthon, és mindenki a konyhában ülve, meleg vacsora mellett ejtőzik.
Ez a kis fény, már csak rám vár. Azt mondja nekem, ha elérek odáig már semmi dolgom aznap, csak keresztbe tenni a lábam, és pihenni.
Ezt tudva, ki ne barátkozna össze a konyha, folyosóra szűrődő fényeivel.
Az utolsó lépések, az utolsó fáradt sóhajok, és a barátságos lámpafény, csak halkan suttogja a fülembe: „Már nincs sok hátra, kitartás”.

Kiállítás

Első ránézésre tökéletesnek tűnik a váza.
Elkezded alaposan megfigyelni minden egyes részletét, és rájössz, mi a hasonlóság benned, és a vázában. Azt hiszed, kezded kiismeri, mikor körbejárod a kiállító pódiumot. Egyre jobban tetszik neked, és ez a tárgy lesz a kedvenced a kiállításról.
Ezzel a gondolattal nézegeted, szemléled a többit, és fejbe folyamatosan a kedvencedhez hasonlítgatod őket.
Találsz aranyos vázát, ami elsőre nem tetszett, de mégis megkedvelted. Az egyiken megtapad a szemed, magadnak akarod, és sajnálod, hogy nem elég vastag a pénztárcád, hogy megvehesd. Ezért csak finoman közelítesz hozzá, hogy végül a váza tegye meg az utolsó lépést. Majd megakad a szemed egy újabbon a sarokban, amit eddig nem fedeztél fel, annyira nem régi, mint a többi váza, még te is idősebbnek érzed magad nála, ezért nehezen fogadod el a tényt, hogy ez is tetszik.
De jobbára nem tudsz elszakadni a kedvencedtől. Visszamész. Először nem találod meg, mert olyan sok nézelődő állja körbe, ezért amíg a tömeg elmegy, újra végigmész az egész kiállításon, és egészen megkedveled a többi vázát is.
Mikor végre visszaérsz a kedvencedhez, hogy újra lenyűgözzön, alaposan megnézed magadnak, de észreveszel valamit, amit eddig nem. Hibás a váza.
Akár csak a többi a kiállításon, amit a régészek felhoztak a föld alól. Mind karcos, kopott, vagy törött.
Először megfakul a fénye a szemedben, és elgondolkozol, tetszik-e még neked ez a váza egyáltalán. Rájössz, ez se sokban különbözik a többitől, csak egy „átlagos”.
De jobbára rájössz, hogy ez a váza is bájos, annak ellenére, hogy kopott és karcos. Csak azért jobb a többinél, mert a készítő mestere sok időt töltött a megformálásával…  végül is, ez is csak-csak beleillik a kiállításba.
Megnyugodva hagyod el a termet, mert rájöttél, te is egy vagy a vázák közül, és örülsz, hogy egyik sem volt olyan hibátlan, hogy ne illene be a lakásodba.

Mia Rose: será

(katt)