Mandarin réce

A legjobb természetfilm, amit valaha láttam. Bízhattok az ízlésemben, kiskoromban egész nap a tévé előtt ültem, és ismeretterjesztő műsorokat néztem. De ennyire, ennyire minőségivel, még soha életemben nem találkoztam.

Egy hosszú, nagyon hosszú, embert próbáló nap után, talán egy zuhany lett volna a legmegfelelőbb levezetése a napnak. Azonban, ha a karomat sem tudom felemelni, hogyan jussak el a fürdőszobáig? Főleg akkor, ha a tévé fénye szűrődik ki a nappaliból? Aki ismeri az ülőgarnitúránkat a nappaliban, az tudja azt is, hogy aki egyszer oda leül, az, rövid időn belül lefekszik, és elalszik de, hogy egyhamar biztosan nem kel fel onnan, az, bizonyos.

Így én is a kanapénk áldozata lettem, két szülő közé befészkelődve, a tévét kisajátítva, kapcsolgattam az unalmasabbnál, szánalmasabb esti műsorok között. Végül a Duna TV-hez érve tátva maradt a szám. Miért adnak az éjszaka közepén természetfilmet ezen az adón? Választ csak akkor kaptam mikor bekapcsoltam a számítógépemet és a guglin találkoztam a Föld Napja felirattal.

Három család kalandját végigkísérő röpke két óra tömör gyönyör. Elkápráztató történetek, szemkápráztató képekkel, olyan felvételek, melyeket még nem látott a világ, kivéve azok, akik tavaly megnézték a mozikban. Egészen eddig, nem tudtam, miből maradtam ki, de legközelebb jó lenne, ha előtte szólna valaki nekem, hogy elsők között tudjak jegyet váltani, az általam eddig látott természetfilmek közül, a legjobbra.

A bejegyzés a címét, a méltán nevezetes Mandarin récéről kapta, akik számomra a legelbűvölőbb teremtmények voltak a filmben, akiknek bár még szinte tojáshéj ragadt a fenekükhöz, máris több méter magas fáról kényszerültek a mélybe vetni magukat. Fantasztikus!

Disney nature – Earth

(katt)

A film egyszerre ünnepli a földi élet szépségét, és figyelmeztet az ember felelősségére, annak megőrzése érdekében. A Föld, mely David Attenborough világhírű TV-sorozatának, a Bolygónk, a Föld-nek a moziváltozata, mérföldkő a természetfilmek történetében, hiszen az alkotók a legmodernebb technikai vívmányokat hívták segítségül a filmezéshez. A produkció öt éven át készült, több mint 200 helyszínen, 29,1 millió dollárba került.

A filmgyár szerint a természetfilm 16,1 millió dolláros bevételt hozott az első héten,amely rekordnak számít a dokumentumfilmek kategóriájában. A Disney bejelentette, hogy minden egyes néző után, aki az első héten megtekintette a filmet, egy fát ültet Brazíliában az Atlanti-óceán partján elterülő, veszélyeztetett esőerdőben. Így a Disneynature 2,7 millió új fával gyarapítja a brazil őserdőt.

(Csak) most

Nem menekülök el
Nem adom fel, ürügyeket keresve
Szem előtt tartom az érzéseimet, a tényeket
Kipróbálom milyen is az, amihez eddig nem szoktam hozzá, amivel még sosem találkoztam
Tiszta fejjel gondolkozom
Nem hazudok magamnak
Odafigyelek magamra
Kipróbálom magamat valami egészen újban

…de igyekezni fogok, nem „csak most”

Örökre ott

Nem kezdünk úgy egy fogalmazást, hogy azt részletezzük; nem tudjuk, miről írjunk. Mielőtt elkezdenénk, alaposan átgondoljuk, mi az, amit mindenféleképpen el szeretnénk mondani, megértetni másokkal, egyszerűen megörökíteni. Az csak jót tesz a szövegnek, ha van egy előzetes képünk arról, mi lesz a váza, a fő témája, ha összeszedjük, azokat a gondolatokat, érzéseket, amiket mindenféleképpen szeretnénk beletenni. A legfontosabb pedig a címe, mit ér egy írás egy frappáns, rövid, figyelemfelkeltő, a tartalomhoz kapcsolódó pár vezérszó nélkül, ami körülöleli alkotásunkat, akár egy puha meleg sál.

A bevezetést már letudtuk egy figyelemfelkeltő, mégis a témához egyáltalán nem kapcsoló gondolatmenettel, és itt is lenne az idő, hogy a szerző a tárgyra térve, a már kellő érdeklődést mutató befogadó közönség, az olvasó felé, feltárja a szövegalkotásának apropóját. De miért leplezné le, ilyen hamar azt, ami igazán a lelke legmélyén lapul, arra a pillanatra várva, hogy a fény egy pillanatra szeme elé villanjon, majd egy hatalmas ugrással a felszín felé törve, magára vonja a figyelmet.

Végül a függöny felgördül, a beálló csendben pedig hirtelen kigyúlnak a fények:

„Csajtali” néven fut az a rendezvénysorozat, ami négy barátnőt hoz össze rendszeresen, késő délután, vagy már éjfél után, némi jókedvre derítő szőlőnedű, és sós ropogtatni való társaságában.

Részemről, én ma délután úgy éreztem, hogy se nem akarok felállni, se hazamenni, csak ülni, örökre ott. Beszélgetni barátságról, szerelemről, álmokról, vágyakról, tervekről, célokról, egyszerű dolgokról, a kert egy parányi szegletében, pasztellkék ég, és játékos hófehér felhők alatt, meleg pulóverekben, meghitten, csak mi négyen.

Közel, egész közel hozzám

Japán már szinte a fejemre mászott, bekebelezett, körülvett, ellepett, magáévá tett, a fejemre nőtt, és nem ereszt.
Egyre szorosabbra húzza kötelet, és a fülembe harsogja, hogy „Nem engedlek! Az enyém vagy!”.

Megkaptam a repülőjegyem elektronikus mását…

László Zsanett Mónika augusztus 14-én 17:55 perckor felszáll a gépre, és nem sokkal ezután elhagyja szülőföldjét, egyetlen hazáját. Frankfurt felé veszi az utat, és, ha minden a napirend szerint történik, akkor aznap 19:40 perckor megérkezik a német városba. Nem így tervezte élete első látogatását Németországba, de így hozta a sors. Majd hamarosan újra gépre száll, papír szerint a Japán légitársaság gépe 21:05-ös indulásával, kezdetét veszi a hosszú repülőút a Japán fővárosba, Narita reptérre. Augusztus 15-én 15:30 perckor pedig életében először szív majd Japán levegőt, és a világon első László Zsanett Mónikaként lép Japán területre, bár alig fog állni a lábán, mert a térdei majd összeroskadnak a boldogságtól. Ezután eltölt négy és fél hónapot a föld felett lebegve.
Dolga végeztével Január 5-én 13:30 perckor Repülőre száll, búcsút int Japánnak, de biztosan nem örökre. 18:00-kor már Európai levegőt szív, és este 20:20 perckor izgatottan száll repülőre, hogy viszontlássa szeretteit, szeretett otthonát Magyarországot. 22:00-kor hazai földre lép, és a térdei majd összeroskadnak a boldogságtól.

Jövő hét kedden érettségizem japánból emeltszinten…

Ennek már nem írok le a menetét. Ráér majd akkor, mikor túl vagyok az érettségin, utána elmentem Shizukáék diplomakoncertjére, kitomboltam magam, és aludtam egy jót.

IU előadásában

SNSD – Gee
Big Bang – Lies
Super Junior – Sorry Sorry

Teljesen elvarázsolt engem ez a csaj. 16 évesen most adta ki a 3. lemezét… Nagyon-nagyon tetszik a hangja, még jön majd tőle dal! Egy újabb koreai gyöngyszem. :D

(katt)

Sleeping in the rain

Arra a következtetésre jutottam, hogy az eső jó hatással van az alvókámra.
Ahogy békés, monoton hangon kopog a tetőn, vagy, ha majd betöri az ablakot, az eső, és az ágyam is, azt suttogja a fülembe; „Aludj egy keveset!”. Keveset? Ebből a Kevésből, csupán csak pár óra lesz, és egy újabb szombatomat aludtam át…
Utálom elpazarolni a szombatomat, de imádok aludni, és hercegekről álmodni. A szundikálás pedig, nekem nagyon jól megy, egyszer talán még versenyre is benevezek. Aztán majd kihirdetik, hogy délutáni sziesztázásban, verhetetlen vagyok. Ilyen tehetséggel születni kell! :)

Szeretném, ha július első hete lenne. Ez több szempontból is jó hatással lenne rám:
Mivel akkor vándortábor lesz, friss levegőn leszek, egy héten keresztül rendszeres napi testmozgást fogok végezni, már vége lesz a sulinak, és a japán érettségi+vizsgának is. Többek között már lesz tapasztalatom japán tanításban is. Bár még csak ingyen és bérmentve fogok tanítani, és korrepetálni, ennek is meglesz a haszna, egyszer…! Ráadásul, ha Rukával beindul a vállalkozásunk, akkor japán turistákat guidolhatunk Budapesten, fizetnek, nem fizetnek, ez engem nem érdekel, csak jöjjenek! :D
Jaaaaj de jó lesz ez a nyár!!! :D

Amint kicsöngetnek az utolsó óránkról, örök búcsút mondok a sok irritáló személyiségnek, eltöltök egy fantasztikus nyarat, a barátaimmal, és még mielőtt becsöngetnének az utolsó középiskolai évem első órájára, elrepülök egy távoli (galaxisba :P) országba, nagyon jól fogom magamat érezni, és olyan tökélyre fejlesztem a japánomat, amennyire erőmből telik.

Kívánok magamnak sok esős napot, hogy álmodozással, és a Super Junior új albumjának hallgatásával tölthessen a szabad délutánjaimat.

Deoneun mot bwa geoteocha jullae

I won’t give in, I want to kick you out

Túl a Pacific-en, egy Kyo általi szuper hajvágáson, egy kiábrándító beszélgetésen, Run Devil Run hallgatása közben éppen ráérek, hogy elmeséljem nektek, ami igazából évek óta piszkálja a csőrömet, de most jutottam el arra a szintre, hogy elég volt, azokból a haszonleső, kétszínű emberekből, akik körülvesznek.
Elég volt a jó pofizásból. Részemről 5 év, több mint elég.
Bizonyos elemek az osztályban, olyan érthetetlenül összetett személyiséggel rendelkeznek, amit ilyen hosszú idő távlatából sem tudtam még megfejteni. Igazából, nem is akarom megérteni az ilyen embereket…
Nem tudom, egyesek mit képzelnek magukról, hogy engem és sok más embert lábtörlőnek akarnak használni, de most szedem a sátorfámat, és új ajtó elé költözöm, mert ez már több a soknál!
Azt gondolnám, hogy nem én vagyok az egyetlen ebben az osztályban, aki képes másnak elnézni az apró botlásait, tolerálni egy rossz pillanatát, és nem kihasználni, lenézni, megszólni a másikat. Ám úgy tűnik valakik képtelenek túllépni az óvodás szinten, vagy a taplóság, kétszínűség, és a haszonlesés hegyén már olyan magasra másztak, hogy lassan kezd fogyni a levegő, amitől rendellenesen működik az agyuk?
Mi lett az emberekkel?
Elnézem, ha valakire rájön az 5 perc, de ne rajtam vezesse le, mert már nagyon elegem van abból, hogy néhányan azt hiszik; kíváncsi vagyok az agymenésükre. Megsúgom nem! Olyan szívesen bevernék egy-két orrot, és még tudom is, hogy kéne ez benne a legszebb, de megfogadtam, hogy a Kung Fu-t csak önvédelemre használom, bár bizonyos kiskapuk átlépésével, talán ez is beleférne…
Tele a hócipőm az összes kétszínű p!csával, aki körülvesz engem és megkeseríti az életemet. Az, az egy dolog nyugtat, hogy már csak pár hétig kell keresztül néznem rajtuk, és utána soha, de soha többet nem kell váltanunk egy szót sem, mert itt hagyom ezt a lepratanyát, és elhúzok melegebb éghajlatra, ők meg főjenek meg a saját maguk által kotyvasztott moslékban, kortyoljanak nagyokat, és forduljanak fel! Én kiszálltam a játékból, vége a jó pofinak. Baaaaaaaaaaaaah! :D

SNSD – Run Devil Run

Egy szuper live a mai búcsúzóm, ezt hallgatom, hogy lenyugodjak :)

(katt)

.mp3 letöltés

Hello, diáklány

Volt fertőzésem, voltam terheléses cukormérésen, dolgoztam két napot, vásároltam, és valahol ezek között aludtam is. Tetszik nekem két fiú.

Úgy néz ki még mindig nem tanultam meg, amit meg kellett volna, így harmadszorra is elkaptam ugyan azt a fertőzést. Kellemetlen, irritáló, de ha nem vigyázok eléggé ez lesz belőle… :)
Lehet, cukorbeteg vagyok? Az esélye megvan, a családban nem én lennék az első.
Rossz lenne? Annyira szerintem nem, betartani egy életre szóló diétát, ne lehetetlen, csak akaraterőt igényel. Reggel vettek tőlem vért. Utána reggeliznem kellet, és várni, két kerek órát. Mit csinál egy magamfajta, magányos diáklány, mikor, a fáradtságtól majd lecsukódik a szeme, és a pocakja is tele? Kimegy a Városligetbe, lefekszik egy olyan padra, amire rásüt a reggeli nap meleg fénye, kényelmesen elterül, a táskáját használja kispárnának, és alszik, amíg el nem jön az ideje, hogy újabb vérvételre menjen.
Valójában nem két napot dolgoztam, de a részletek senkit sem érdekelnek. Engem legalább is nem. :D Viszont, találkoztam Mathilde-al a munka közben. Ez kellemes meglepetés volt. :) Mindemellett, nagyon-nagyon jól szórakoztam, a Borsi család, és az ismerősök társaságában. :D
Vettem két rövidnadrágot, és pár toppot, mert itt a jó idő! Én már ma miniszoknyában, és papucsban mászkáltam… Furcsán is néztek rám az emberek, de én nem fáztam! :P És ti? Múlthéten Kazumi kérdezte meg tőlem, ha már most ilyen lengén öltözködöm, mit csinálok majd nyáron? Meghalok.
Olyan sokat aludtam, hogy nagyon! :D:D:D
Tetszik nekem egy látszólagos idióta, meg egy értelmes, és ambiciózus fiú.
Olyan régen nevettem a barátaimmal azon, hogyan próbálja meg egy fiú elcsavarni a fejemen, hogy minden kétszer olyan mulatságosnak hangzik.
Olyan régen keresnek a barátaim valakit, akivel majd kézen fogva sétálhatok, hogy mikor megfogta a kezemet, hogy lesegítsen a buszról, akaratlanul is, az emlékezetembe vésődött a pillanat, ahogy gyengéden megfogta a kezemet. Ráadásul, ezt csak nappal később vettem észre…

És csak mosolygok. :)

Régen jelentkeztem, tudom. Kétszer is akartam írni, hosszabb bejegyzést, bár… Ha belegondolok nem is az a jó kifejezés, hogy „hosszabb”, inkább „különlegesebb”. De egyiket teljesen elfelejtettem, és csak halvány sejtésen van arról, talán mi lehetett, amiről íri szerettem volna.

„Tessék itt van” – mondta a Nagy főnök: „Egy lehetőség, amiből, ha akarsz, kihozhatsz annyit, amennyit senki más nem tudna, vagy eltékozolhatod. A döntés rajtad áll. Én mindent megadtam, amit kértél; így kijutottál Japánba!”

„Vajda János – Nádas a tavon” című verséről, jutott eszembe az a kép, amit még az Iblard Jikan-ban láttam, és már akkor is az egyik kedvencem volt. Így, hogy miközben órán olvastuk a verset, megelevenedett előttem, a táj, olyan mélyen bele tudtam magamat élni a versbe, hogy azonnal belopta magát a szívembe. Nektek tetszett a vers?
Mióta láttam ezt a képet, és megnéztem a The Naked Kitchen című filmet, azóta ábrándozom egy napernyőről. Mikor majdan megveszem álmaim nyári ruháját, ami önmagában is egy álom lesz, a vadonatúj szalmakalapomban, kezemben egy könyvvel, és a mesésen szép napernyőmmel fogok álmodozni egy utópiáról.

Hello, Schoolgirl
Lee Seung Hwan – Happily Ever After

Itt az új kedvenc filmem egyik dala. Szerintem nagyon kellemes dallama van. :)

(katt)

.mp3 letöltés