Könnyed gyaloglás, és céltalan séta
Tényleg akkora különbség lenne séta, és gyaloglás között. Gyűlölöm az idézeteket, kivéve, amelyiket nem, természetesen, de a gyaloglás, és a sétálás közti különbségen először egy idézet kapcsán gondolkoztam el.
Most mindenki elgondolkozhat, én pedig lelövöm, a nem is olyan nagy poént.
„A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek.
Márai Sándor”
Nekem volt szerencsém a szerda esti, edzés utáni laza „bulizás” után, hazagyalogolni. Nem volt hosszú a táv, de arra pont elég, hogy jól kiszellőztessem a fejem. Imádok, gyalogolni, vagy közlekedni, ahogy tetszik, mert tudom, egyszer vége lesz, én választom ki merre megyek, és akármikor abbahagyhatom.
Ez az esti gyaloglás, és egy kis nosztalgia, zenehallgatás segített legyűrni a hisztimet, és a sírást. Okom nem sok van sírni, de kitört rajtam a hiszti időszak, amiből csak egy jó kis menetelés emelhetett ki.
Másnap ismét útra keltem, az esős délelőtti pénteken. Esernyő nélkül, pocsolyákban sétáláshoz nem alkalmas cipőben, és szoknyában.
Tisztességesen megáztam, elhoztam a bizonyítványomat, egymásra mosolyogtunk egy motoros futárral, együtt ebédeltem anyukámmal, és fülég érő mosollyal ugráltam át a pocsolyákat, mert felemelő érzés volt megázni, és jót nevetni magamon.
Sétáltam is, ha már egyszer ez is benne van a címben, illene erről is gépelnem pár sort. Hétfő délután a Deák tér környékét fedeztem fel, amíg Zsolti hazatértére vártam. Véletlenszerűen befordultam egy utcába, majd egy újabba, amiket újabbak követtek. Amelyik éppen szimpatikus volt, arra ráfordultam. Megnéztem minden emlékművet, és szobrot, elolvastam mindenki történetét, és meg kell mondjam, csuda jól mulattam. Ajánlom mindenkinek, aki rendelkezik, némi nemű, fölösleges szabadidővel, és kalandvágyó hangulatában van.
The Script – The Man Who Can’t Be Moved
Ha pedig a nosztalgia zenéről van szó, akkor, következzen az a szám, ami megnyugtatott, hogy ne sírjak, mert ez a dal, még ebből az időből származik, amikor lelkileg is kemény csaj voltam, és tinédzser korom egyik legmeghatározóbb személye jut róla mindig eszembe, aki mellett, szintén, muszáj volt erősnek mutatnom magam. A dal mégis arról szól, hogy a férfiak is elgyengülhetnek, nekik is van szívük, és ők is szeretnek. Tehát a kedvenc(nem ázsiai) együttesemtől, a kedvenc számom.
