Levelek Japánról IV.

Középiskolai beszámoló

Óra, és az órák hangulata

Akár csak a Vörösmartyban itt is 8:30-kor kezdődött az első órám, de persze a tanárok által meg lett mondva, hogy már 10 perccel előbb bent kell lenni az iskolában. Én, mint pedáns diák ezt be is tartottam. De egyesek elégnek érezték 5 perccel becsöngő előtt, vagy akár késve megérkezni. Nem tagadom, nekem kint az iskola is szórakozás volt.
Egy nap 6 óra van, ez sosem változik. Az órák 55 percesek, és én így még jól jártam, mert a Bulgár lánytól hallottam, hogy neki 65 perces órái voltak. Rövidített napon 50 perces órák vannak, de ez csak csütörtökön van, mert akkor hosszú osztályfőnöki van a nap végén. Én mikor már hozzászoktam, hogy Japánul van minden órám, jegyzetelni, és figyelni is rendesen tudtam, a csütörtöki rövidített napokat kifejezetten nem szerettem. Bár csak 5 perc volt a különbség, ha az ember jól mulat, az-az öt perc is sokat számíthat. A szünetek 10 percesek. Lehet találgatni mire elég az a tíz perc. Elárulom, mielőtt fejfájást okozna valakinek, hogy nem sokra. Visszaérsz a terembe, a folyosón a szekrényeknél tömeg, mire ki tudok cserélni a tankönyveidet, értékes perceket vesztettél, szocializálódásra kevés idő marad, még a mellékhelységet is meg akarod látogatni, és rosszabb esetben a következő órád, egy távoli tanteremben lesz, becsöngőre már futsz, hogy a tanár előtt érj a terembe, amit megsúgom, koránt sem vesznek olyan szigorúan, mint sokan gondolhatják.
Tehát elkezdődött az órád, és már az első 10 perc után azt várod mikor lesz vége, hogy fogod kibírni azt a maradék 45 percet? Sokan választják az ideális figyelés, és jegyzetelés opciót, de Japánban is tinik járnak a középiskolákban, így gyakran kerül sor, beszélgetésre, amit bizonyos tanárok vagy negatívan jutalmaznak, vagy egyszerűen képtelenek fegyelmet tartani.
Emellett a pad alatt mobiltelefonozás opcióját is választják páran, de nem ritka az sem, hogy valaki alszik.
Kevés olyan órát láttam, ahol páran ne hajtották volna alvásra fejüket, amire igen precíz módszereket sikerült maguknak kifejleszteniük a Japán középiskolásoknak. Az alvásból kifolyólag pedig egy újabb opció jelenik meg az óra unalmas perceinek hasznosítására, az előző átaludt óra anyagának a másolása.
De had részletezzem kicsit az órán alvás technikáját, amit szinte már művészetté fejlesztettek. Monoton jegyzetelés, vagy keserves figyelés közepette esik meg leggyakrabban a diákokkal, hogy szó szerint álomra hajtják a fejüket. Egyesek a padon, vagy a karjukon pihentetik a fejüket, de be kell látnunk, hogy ez elég feltűnő, egy tanár számára. Az igazán profik, egy sokkal jobb módot találtak a pihenésre.
Egyhangú jegyzetelés közben, lassan lelassul a jegyzetelő kéz és az alanyunk laposakat pislog, majd szépen lehajtja a fejét. Nagyon jól lazítja a nyak, és hátizmokat, és ideális 5 perces hunyásokkal kényelmesen átvészelhető az óra. Hosszú hajú lányok annyi előnyben vannak, hogy az arcukba lóg és az is takarja őket, az igazán profiknak még a kezében a toll is függőlegese marad, valóban, mintha még mindig jegyzetelnének.
Lenyűgöző, mesteri, én csak ennyit tudok mondani. Párszor én is próbálkoztam vele, de igazán jót aludnom sosem sikerült, azt hiszem, erre születni kell. :D
Részemről azonban az órák 98%-ban érdekesek voltak, és bár fárasztó volt, mindent Japánul tanulni, mégis ritkán aludtam. De egyszer mindenkinek ki kell próbálnia, akinek van lehetősége kint tanulni. :)
Én mivel sok, olyan órát akartam felvenni, amik fedésben vannak egymással, megadatott az a lehetőség, hogy ne csak a saját osztályommal 2-3(2.évfolyam 3-as osztály), de sok másikkal is együtt ülhessek órán, mind az első évfolyamról, mind a másodikról, és harmadikról. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, idővel már én kértem külön, hogy minél több osztállyal lehessen órám, mert mindenkivel meg szerettem volna ismerkedni.
1-2 Rajz és Művészet; 1-5 Kalligráfia; 2-1 Világtörténelem; 2-2 Japán történelem; 2-3 a saját osztályom volt velük több órán is együtt voltam; 2-4,5 Péntek reggeli Testnevelés
3-1 Angol

Ebédszünet

Miután sikeresen átvészeltük az első négy órát, egy 50 perces ebédszünet következik.
Talán sokan hallottak már a Bento, úgynevezett ebédlő dobozról. Nos ezt úgy kell elképzelni, hogy egy személyre szabott méretű, ízlés szerint díszített, mintás doboz, amiben a hideg ebéd rejtőzik. Ezek legtöbbször egymásba tehető 2 részből állnak. Egyikben általában rizs, másikban hús zöldségek, gyümölcsök vannak.
Ennek lehet otthonról hozott, reggel frissen készült változata, de az sem ritka, hogy az előző vacsora, vagy a reggeli maradéka van benne, ami korántsem annyira gusztustalan, mint most páran gondolhatják. A Japánok nagyon értenek az ételek, tartalmi, és látványi harmóniájához.
Ezeket lehet boltban is vásárolni, ami bár korántsem olyan egészségesen átgondolt, mint házilag készített társaik, akik azonban otthon hagyták sajátjukat, vagy valamilyen katasztrófából kifolyólag nem is készült aznap számukra, élhetnek ezzel az opcióval.
Ugyanakkor gyakran kerül péksütemény is az asztalra, ha nem jutott Bento-hoz az illető.
Én minden nap Bento-t vittem magammal, amit a mama készített, többnyire frissen, de volt, hogy a vacsora, vagy a reggeli köszönt vissza az ebédnél is. :) Abban az esetben, ha otthon felejtettem volna, papa kocsival utánam hozta az iskolába, és mikor jött a bölcsesség fogam, és alig tudtam szilárd ételt enni, külön jó puhára főzött rizst kaptam. :)
Mivel Büfé nincs az iskolában, egy előre megváltott étkezési jeggyel lehet meleg ételhez jutnia azoknak, akiknek a Bento opció, bizonyos okokból aznap nem volt kivitelezhető. Mindezt az iskola éttermében készített, szintén nem túl egészséges de tápláló, ebéd formájában lehet elkölteni, természetesen pénzért. Nem sok zsebpénzzel rendelkeznek… gyakorlatilag semmivel.
Felmerülhet néhányakban, hogy vajon minden diák 50 percig ebédel-e? Természetesen nem, akinek reggel nem jutott ideje a házi feladatok másolására, vagy elkészítésére, és órák előtt nem adta le a tanárnak, azok, az ebédszünetben szoktak erre időt fordítani, emellett ez az idő a szocializálódásra is remek alkalom, vagy esetleg a könyvtár meglátogatására.
Ennek végeztével pedig már csak 2 órát kell kibírni a diákseregnek. Utána egy rövid, pár perces osztályfőnöki óra keretein belül, kerülnek kiosztásra, mindenféle iskolai hirdetmények, statisztikák, információk.

Takarítás

Majd 5-6 fős csoportokban kezdődik el az iskola takarítása. Mivel utcai cipővel nem lehet bent lenni, ez igazából inkább csak a por összesöprése, táblatisztítás, és szemetes ürítés. Mindez pedig rotációs rendszerben működik, ami hetente változik.
Nekem volt alkalmam a saját osztálytermünket, a rajztermet, a női mosdót takarítani, majd egy, egy hetes szünet következett, amikor nem kellett a csoportomnak semmit sem takarítani. Nagyjából mindenki a saját piszkát takarítja, így nincs kivételezés, sem vita, még úgy ahogy, lelkiismeretesen is csinálják.
Én kifejezetten szerettem a takarítást, jó buli. Jó lehetőség beszélgetésre, barátkozásra, egyszóval jó alkalom az ismerkedésre, a csapatot is jól össze tudja hozni. Utáltam mikor egy hétig nem kellett takarítanom…

Klub

Takarítás után van a kötelező klubtevékenység. Gimnáziumba kerüléskor, az elsősök kipróbálhatnak pár klubbot, amit indokoltan, akár még hosszú idő után is meg lehet változtatni, egyet viszont kötelező választani. Ez talán szörnyen hangozhat, hogy iskola végeztével, még kötelezően bent kell lenni, de itt sem mindenki éli meg összeesküvésként. Természetesen mikor meséltem nekik, hogy nálunk iskola végeztével mindenki megy, amerre lát, elég nagy irigységet láttam a tekintetükben, de én pedig pont a klubbot irigylem tőlük.
Lényegében annyiról szól ez az egész, hogy az iskola szervezésén belül ismerkedhessenek, akár hobbira leljenek, vagy testmozgást vigyenek a mindennapjaikban, esetleg művészetekkel ismerkedjenek.
Két fő csoportja van, Kulturális és Sport.
Kulturálisba tartoznak: angol, fotózás, kalligráfia, teaceremónia, rajz és művészetek, zene, dráma és így tovább
Sport: kosárlabda, röplabda, evezés, tenisz, íjászat, kendo, baseball, hegymászás, futás, ping-pong, softball(baseball lányoknak)
Ezt részben az iskola támogatja, plusz a klubtagsági díj.
Nos bizonyos klub elintézi annyival az egészet, hogy hetente kétszer összeülnek valamit alkotni, amúgy meg suli után mindenki „húz haza”. De nem ritka az olyan se, ahol heti 5, vagy akár 7 napban is 2-3-4 órán keresztül gyakorolnak a klubtagok. Minden klub tanártól, és klubtagoktól függ, hozzáállástól, szigortól, meg pénztől.
Én a Japán tradicionális íjászatot választottam, nevén nevezve; Kyudou. Kanjival 弓道 „ a nyíl útja”.
Mi heti 7 napban átlagban 3 órát gyakoroltunk. Kint a szabadban voltunk, volt terem, nevén; Dojo, ami az egyik oldalán volt nyitott, onnan lőttünk, és még a célok voltak fedett helyen. Mindezt nyáron 40 fokos melegben, 90%-os páratartalom mellett, esőben szélben, vagy hóviharban. :D
Mindezen környezeti hatások ellenére, az iskolai életem legmeghatározóbb, és legpozitívabb élménye volt.

Egyenruha

Abszolút iskolafüggő.
Bizonyos iskolákban, szó szerint egyenruha van, amit terveznek, és természetesen mindenki ugyan azt hordja, van nyári, átmeneti, és téli összeállítása, amit iskolába kerüléskor vesznek, így nem ritka, hogy például a fiuknak rögtön 2 számmal nagyobbat varratnak, mivel egy vagyon, és nem mindenki engedheti meg magának, hogy, ha kinőtte, újat kapjon.
Ugyan akkor vannak olyan iskolák, ahol úgynevezett szubjektív egyenruha van, amit a diákok maguknak állíthatnak össze boltban vásárolt darabokból. Végül, teljesen egyenruha mentes, iskolák is vannak.
Ahol van, annak hordására is vannak bizonyos szabályok, ami már az iskola szigorúságától függ, nagyjából meghatározza az iskoláról kialakított képet.
Az én iskolámban, liláskék szoknya és kabát volt a lányoknak, azonos színű pulcsival, vagy kardigánnal, de azt szürkében is lehetett kapni, vörös és liláskék masnival, természetesen fehér inggel, és térdzoknival. A fiúknak zakó hosszúnadrág, és nyakkendő variációja volt.
Nálunk elvileg a szoknyának kötelezően térdig kellett volna érnie, amit nagyjából csak, akkor tartottak be a diákok, mikor ellenőrzés, vagy iskolai ünnepség volt, amúgy minden lány a derekánál hajtott egy-kettőt a szoknyán, és máris rövidebb lett.
Elvileg az ingen a legfelső gombot is kötelező lett volna mindig begombolni, de nyáron megengedték, hogy azt ne kelljen, télen pedig zokni helyett lehetett harisnyát hordani, de csak is sötétkék vagy fekete színben. Mellesleg pedig minden lány kisnadrágot hordott a szoknya alatt.
Nos egy kevésbé szigorúbb iskolában a lányoknak nagyjából a kisnadrág is kilátszik a szoknya alól, úgy felhajtják maguknak, sokan a masnit vagy a nyakkendőt sem hordják, vagy igen hanyagul, és az inggombok közül még a 3. is ki van gombolva.
Tehát ennyit arról, hogy a perverz japán társadalom kényszeríti az iskolás lányokat a miniszoknya hordására.

u.i.: előző bejegyzésbe .mp3 letöltés (katt)linkjét pótoltam